zsozirisz
zsoziriszzsoziriszzsoziriszzsoziriszzsoziriszzsozirisz
Bánat - Gyász
Ahol több az érzés, több a szenvedés is.
Leonardo da Vinci
3305
Abból, hogy két ember nem érti meg egymást,
nem következik, hogy az egyik hibás.
Beauvoir
1070
Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokáig haragudjunk
valakire, és mindent elraktározzunk, ami fáj.
Charlotte Bronte
909
Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj: lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.
Áprily Lajos
878
Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig
megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.
Marquez
660
Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is,
hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.
Anakreon
659
Ahol több az érzés, több a szenvedés is.
Leonardo da Vinci
588
Az emberi lény el tud viselni egy hét szomjazást,
két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs
fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el.
Minden kín és minden szenvedés közül
a magány a legrosszabb.
Coelho
547
A boldogság emléke már nem boldogság,
de a fájdalom emléke még fájdalom.
Byron
414
Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
Shakespeare
232
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor
melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
Marquez
220
Hogyha kell, én ezer évig várok rád,
Míg a réten harmat fénylik, várok rád,
Míg a fákon gyümölcs érik, várok rád.
Mint kósza szél a pillangót a kerteken,
Az órámon a mutatót úgy kergetem,
Míg vissza nem jössz,
s nem hagysz el egy percre sem,
És átölelsz, úgy mint rég...
Norman Gimbel
175
Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire,
aki nem jön többé. Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké. Szeretni valakit, aki nem
szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben
égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni
könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet...
Osztrovszkij
163
Várom, hogy visszatérj, szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún: - Semmi az egész!
Semmi az egész. Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem. Szorítsd a kezemet.
Esténként majd néha, ha erősek leszünk,
amit remélni kellene - arra emlékezünk.
Váci Mihály
116
Némely szívhez csak úgy tudnak
hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.
Stendhal
97
Ha először nem érsz el, csak tarts ki bátran.
Ha itt nem találsz, keress meg ott.
Valahol megállok, és várok rád.

Whitmann
81
Ha elhagynál engemet, - jobban mi fájna?
Hiányod, vagy a szív megdobbant magánya?
A csalódás kínjától félek, vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
Váci Mihály
43
Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a Napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
ott vagyok minden hangban Veletek,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában.

Ne álljatok hát zokogva síromnál, nem vagyok ott.
Nem haltam meg...nincs is halál.
Anonym
39
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudatod, az ősz halott
E földön többé sose látlak
ó, idő szaga, hangaszálak
És várlak téged, tudhatod...
Apollinaire
29
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni.
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Ady Endre
22
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk.
Arany János
18
Már nem születik mese abból, ha látlak,
csak néma nevetés,
hogy miért volt nekem sok, ami vagy,
most meg kevés...
Szécsi Magda
16
Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem,
hanem, hogy többé nem hiszek neked.
Nietzsche
11
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Ady Endre
5
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
s a parton megtörő hullám zaját;
hol virág lélegzett, fejét virág
nem emeli az erős szélbe már;
bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
lényegük általüt a százszorszépeken,
s nap felé tör, amíg csak a nap áll,
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
Dylan Thomas
3

zsozirisz
Design: Copyright © zsozirisz.hu   2005 - 2018